Azt hitte kitüntetik 2. világháborús helytállásáért, ehelyett letartóztatták a japán nőt, aki nem is hallott Tokió Rózsájáról.
Egyre több elemzés jelenik meg arról, hogy Putyin elnök az ukrán háborút nem a csatatéren, hanem a "pszichoszférában" akarja megnyerni. Ám ez egyáltalán nem új dolog – írja a Discovery News, amely többek között Tokió Rózsája esetét idézi fel.
Tokió Rózsája a Csendes-óceán térségében a japánok ellen harcoló amerikai katonákhoz beszélt arról a 2. világháború alatt. hogy vesztes, igazságtalan ügyet szolgálnak, ezért bukásra vannak ítélve. Az éterben mint egy szirén búgta a katonáknak, hogy ne harcoljanak, térjenek haza. A háború után Tokió Rózsáját hazaárulásért elítélték. Miként azonban az amerikai Nemzeti Archívum blogjában olvasható, a probléma csak az volt, hogy valójában nem létezett.
Hála helyett letartóztatás
Tokió Rózsája azoknak a nőknek az összefoglaló neve volt, akik japán rádióadásokban demoralizálták az amerikai katonákat angol nyelvű műsoraiban. Az amerikai hatóságok kiválasztottak egyet közülük, az Árva Anne néven működő nőt, és elítélték, noha Anne egyáltalán nem volt szirén.
Árva Anne, vagyis az 1916-ban született Iva Toguri a Kalifornia Egyetemen tanult, de 1941-ben Japánba utazott, hogy meglátogassa egy beteg rokonát. Hazafelé készülődött, amikor a japánok bombázni kezdték Pearl Harbort. A két ország között kitört háború miatt ellenséges állampolgárként Japánban rekedt, s fogolytáborba került.
Fogolytársai közül nagyon sokan lemondtak amerikai állampolgárságukról, hogy elkerüljék a zaklatásokat, Toguri azonban ezt megtagadta. Meg is fizette az árát. Szomszédjai kövekkel dobálták és azt kiabálták: „hadifogoly”. Olyan kevéske volt az élelmiszer-fejadagja, hogy 1943-ban alultápláltság miatt kórházba került. Közben megtudta, hogy az Amerikába visszatért családtagjait 1942-ben fogolytáborba zárták saját országukban.
1943-ban egy amerikai állampolgárságáról lemondott japán munkát ajánlott neki egy szövetségeseknek sugárzott rádióműsorban. Toguri azzal a feltétellel fogadta el az állást, hogy nem mond semmi olyasmit, ami ártana Amerikának.
A Zéró óra 75 perces műsor volt, ami hírekből és szórakoztató programból állt. A műsorigazgató egy ausztrál hadifogoly volt, Toguri pedig az amerikai hadifogoly, Ted Ince őrnagy írásait olvasta fel. Toguri a zeneszámokat vezette fel, híreket mondott, amiket igyekeztek rejtett tartalommal megtölteni, illetve a hadifoglyok üzeneteit rejtették el bennük. Toguri rádiós neve is erre utalt, Árváknak ugyanis a csapatuktól elszakadt ausztrál katonákat hívták.
Japán bukásakor Toguri úgy vélte, habár kis részben, de ő is hozzájárult a győzelemhez. Csakhogy Amerikában már megszületett Tokió Rózsája legendája, noha egyetlen ilyen nevű rádiós sem működött Japánban. Toguri azt hitte, azért kérnek tőle interjút, hogy kifejezzék hálájukat munkájáért, ehelyett letartóztatták és vádemelés nélkül őrizték Japánban egy amerikai táborban. Mivel semmivel sem tudták megvádolni, egy év múlva elengedték és a nő végre hazatérhetett.
Amikor azonban híre kelt, hogy egy Japánban rekedt amerikai rádiósnő, maga Tokió rózsája büntetlenül hazatért, elszabadult a pokol. Újságcikkekben követeltek a hazaáruló letartóztatását. Habár több egykori társa is kiállt mellette, és azt vallotta, hogy valójában igyekezett bátorítani a szövetségeseket, akadt két társa – mindkettő Japánban hadifogolyként lemondott amerikai állampolgárságáról –, aki azt vallotta, hogy 1944-ben információt közölt a szövetségesek hajóveszteségeiről. Ez alapján 10 év börtönbüntetést kapott.
Toguri 1956-ban szabadult. Az 1970-es években az ellene vallók nyilvánosan elismerték, hogy nyomásra és a beígért előnyökért hazudtak a bíróságon. Ford elnök 1977-ben bocsánatot kért tőle a nemzet nevében.
Karosszékben: A Discovery News írása említi a Kr. e. 6. században élt Szun-ce kínai hadúr alapművét, A háború törvényeit is, amelyben ez áll: „A háború mindig a csalás útját járja... ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk…” (Tőkei Ferenc ford.).
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek